Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Örökbefogadói nyílt nap	Munkácsiné	2010.04.28. 12:56
Érdemes megnézni ezt az állatvédő egyesületet, nagyon szépen tartják a kutyusokat. A kutyák boldogok és szeretve vannak de azért egy gazdinál jobb lenne nekik.. A képen 2 kutyus elüti az időt amíg nem jön az új gazdi :-)   Évek óta az állatvédő egyesület önkéntes aktivistája vagyok, segítenek neki az adományok gyűjtésében és kilincselek az adó 1%-ért nekik. Nagyon szeretem ezt az egyesületet ahol a kutyák boldogok és nincsenek állandóan bezárva. De azért mindenféleképpen egy gazdinál lenne egy kutya helye ahol csak rá figyelnek és egy igazi családba tartozhat. Ezért 2010. augusztus 28-án Örökbefogadói nyílt napot szervezek nekik. Mindenféle programot találok ki számukra, már egy kutyás bemutatót szerveztem arra a napra. Tombolát is csinálunk, erre kérném a kedves jólelkű embereket is akiknek van olyan felesleges könyve, cd-je amit még oda lehetne adni azt küldje el nekik.Az előző állatvédős cikkemben megvannak az elérhetőségek. Vagy ha lenne bármilyen más adománya azt is. És szívesen venném a környékbeli lakosokat, hogy segítsenek nekem a szervezésben, ha tudnak esetleg olyan cégeket akik támogatnák a rendezvényt az nagyon jó lenne. Természetesen mindenki szeretettel várunk a belépés díjmentes. A tombolából befolyt illetve az ott adományozó pénzből egy beteg kutya elkülönítőt épít majd az egyesület.

Látogatás a Pomázi Állatvédőknél 2010.04.25.	Munkácsiné	2010.04.26. 08:19
Meglátogattuk a Pomáti Állatvédőket Tovább…

Pomázi állatvédők segítése 2009 telén	Munkácsiné	2010.04.21. 13:39
Nem sokan ismerik ezt a lelkes Állatvédő Egyesületet, mert a média csak a nagy állatvédőket reklámozza és támogatja. És a kicsi egyesületek? Őket nem ismeri szinte senki sem, csak csendben végzik nap mint nap az állatvédő munkájukat, néha erejük felett is. A kutyusoknak mindent megadnak, amit csak tudnak, de sajnos egyre kevesebben támogatják őket... Hamarosan itt a karácsony, küldjünk a gazdátlan kutyusoknak olyan dolgokat, ami esetleg nekünk már nem kell, de ők még tudják hasznosítani. Pomázon az állatvédőnél 50 gazdátlan kutyus tölti majd a karácsonyt az állatotthonban, ha nem is fogadsz örökbe belőlük, segíts kérlek nekik. Nem csupán pénzzel tudsz, nagyon sokféle más dolognak is örülnek. Pl.: takarók, plédek, lepedők, nyakörvek, pórázok, tálak, fazekak, kutyatáp, konzervek, tészták, seprűk, tisztítószerek. De persze pénzzel is segíthetsz, már pár száz forintnak is nagyon örülnek: Pomázi Állatvédő és Állatsegítő egyesület 11705008-20441069 (OTP) Ha esetleg tárgyi adománnyal segítenél neki: Pomázi Állatvédő és Állatsegítő Egyesület 2013 Pomáz Széchényi u. 21. 50 kutyus vár most is gazdira, ha kisállat társat keresel, menj és nézd meg őket, biztos beleszeretsz egy kutyusba. Vannak most kicsi kutyusok is, és egy nagyon fontos dolog az egyesületről: nem altatnak el kutyust! Segítsünk, hogy szép és tápban gazdag karácsonyuk legyen! Ha valaki személyesen vinne adományt: 06-20-3234695 vagy 06-30-8650546

Nehéz a búcsú tőlük	Munkácsiné	2010.04.21. 13:38
Az én kis történetem arról szól, milyen nehéz is elengedni állat társainkat, amikor itt az idő. Ilyenkor sajnos nincs önzésnek helye, hogy még egy napot csak vele, mert a kis kedvencük érdekeit kell nézni, nem a miénket... Minden évben eszembe jut Vakarcs nevű tacskónk, aki velem együtt nőtt fel. Hat éves koromban kaptam és tényleg jóban-rosszban velem volt. Mindent lehetett vele játszani, amit csak szerettem volna, volt, hogy Ő volt a kisbabám és még a cumisüvegből is megtanult inni. Legjobban pszhichológusost szeretett játszani, mert akkor csak feküdnie kellett az ágyon és beszéltem hozzá és persze a gyógyszer mindig jutalomfalat volt. Már nyolc éves koromban eldöntöttem, hogy ha megnövök csakis állatokkal fogok foglakozni, így az általános iskola befejezése után elvégeztem az állattenyésztő- és állategészségügyi technikumot. Tizenhárom évesen asszisztáltam először az állatorvos mellett, majd onnantól kezdve minden nap elkezdtem lejárni a közeli rendelőbe dolgozni, nagyon tetszett. Csak előbb-utóbb találkozik az ember az elaltatásokkal is, amikor már a kutyuson vagy cicuson tényleg nem lehet segíteni. Az első ötnél az embert megviselte a dolog, hogy szegény állatka meg a gazdik is nagyon kiborultak, de utána már szinte a „napi rutin” dolgok közé kellett sorolni, mert csak így tudott az ember a rendelésen dolgozni. Hiszen mindig jött újabb kisállatka, akinek valami baja volt és teljes figyelmet  kívánt.Vakarcs a tacskóm 15 évesen az egyik napról a másikra elkezdett leépülni, nem tudott kakilni és nem volt étvágya sem. Majd az állatorvos, akinél dolgoztam közölte, hogy műteni kell, mert végbél daganata van a kutyámnak. Megműtöttük, majd a kimetszett szövetet elküldtük szövettanra. A műtét után Vakarcs egyre jobban érezte magát, majd három hétre rá az egyik pillanatról a másikra összeesett és nagyon görcsölt a hasa. Sírva vittem vissza az állatorvoshoz, magamban már tudtam, hogy mi lehet a háttérben. El kellett bódítani, mert annyira fájt a hasa, hogy anélkül nem lehetett megvizsgálni. Majd jött a hidegzuhany: Vakarcs gyomrában férfikéznyi daganat, amit műteni kell, de közben megjött a szövettani eredmény is, ami azt mutatta, hogy ez bizony rák. Tudtam, hogy nincs mit tenni. A rák nem kegyelmez, még ha ezt a daganatot is kioperáltuk volna, akkor is keletkezett volna egy újabb. Ráadásul egy 15 éves kutya már a műtéti altatásnál is elpusztulhat. Tudtam, hogy nekem kell meghozni a nehéz döntést, mert nem csak gazdiként gondolkodom, hanem mint állategészségügyben jártas dolgozó. Úgy akartam elbúcsúzni kis barátomtól, hogy nem szenved sokat, nem vágják fel kis testét mindenhol. Gyorsan hazatelefonáltam Apuéknak, hogy Vakarcsot el kell altatni, készüljenek úgy otthon a kertben. Majd jött a rendelőben a tortúra, amit már annyiszor átéltem más kutyákkal, jöttek a fecskendők és most nem tudtam odanézni sem, mint máskor. Az idő nagyon lassan telt minden pillanat óráknak tűnt, fájdalmas sötét percek, majd amikor az állatorvos kidobta a fecskendőket megkérdeztem mintha nem tudtam volna: - Ennyi volt? -Ennyi - válaszolta röviden. És én fogtam a kis barátom élettelen meleg kis testét és zokogva hagytam el a rendelőt. Otthon már Apu a kert végében megásta Vakarcsnak az örök nyughelyet, közben Anyu hozta a játékait meg a tányérjait, amiket nagyon szeretett. Azóta is minden évben gondolok rá, persze nem csak karácsonykor, az én kis Vakarcskámra, akit nagyon szerettem. Most is vannak kutyáim és a gyerekeimet is a felelősség teljes állattartásra nevelem.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk